Az egyik rántott gombát.
A másik töltött dagadót.
A Lehelen.
Kofák között.
Agglegények között.
Vasárnapi apukák között.
Papírtányéron, műanyagtálcán.
Az egyik tegnap is jó étvágyat kívánt.
A másik nem köszönte meg.
Csak rágott tovább egyenletesen,
Ahogy az idő őröl.
Azt hitte, visszavonja, amit.
Hogy mégis megmenti a férjétől,
Akivel csak a lakáshitel tartja össze.
Együtt élnek majd egy kis garzonban.
Újra fiatal lesz.
Vagy legalább ismét szeretkeznek
A raktárhelyiségben.
Unalmas vagy, mint egy tantermi délután,
Mondja az egyik.
Mégis itt ül vele.
Szép a szeme.
Nem vádol, csak néz.
Ezért tartanak az emberek kutyát.
Az étel olcsó és házias.
Egy kis só elkel.
Billeg az asztal, az egyik rugdossa.
A másik nem szól. Ezért sem.
Felállnak, az egyik fizet.
Esik.
Az egyik a másik fölé tartja ernyőjét.
Csak nehogy azt higgye, hogy.
Mert nem.
(2021)