top of page
Search
Writer's pictureTímea Gulisio

Szégyen

Updated: Apr 24, 2021


Mellettem alszik.

Nem velem.

Most jól megnézem,

Milyen is egy gonosz ember.

Hogy melyik testrészén látszik.

Szép.

Lehunyja szemét,

Így rejtve marad elvetemült tekintete.

Az orra nemes ívű.

A szája érzéki.

Egészében nézve fáradt,

Szomorú arc.

(Biztos a rosszaság viselte meg.)

Kilátszik a kulcscsontja.

A karját két ujjal átérni.

(Talán a belső pokol emészti el.)

Azok a finom kis erek.

Vázára rajzolt madárka.

(És vázával már öltek.)

Reggel még mindig élek.

Eltűnt.

Elpárolgott, mint ördög a szenteltvíztől.

Vagy simán lelépett.

Halkan nyit ajtót.

Reggelit hozott:

Vajas pirítóst főtt tojással, tejeskávéval.

- Te már ettél? – kérdezem.

- Még nem.

- Milyen szép bögre.

- Én festettem rá a tulipánt.

- Milyen finom a tojás,

Pont, ahogy szeretem,

Se kemény, se lágy.

- A gyerek is így eszi.

- Mennem kell – mondom.

- Csomagolok valamit.

- Nem, köszi.

- Gyere máskor is.

- Jó.

És rohanok végig a téli utcán.

Nincs elég hideg,

Hogy lehűtse szégyenemet.

(2021)

3 views0 comments

Recent Posts

See All

Comments


bottom of page