- Jó napot kívánok, Gulisio Tímea vagyok. Elolvasták a novellámat? – hívom fel a szerkesztőt.
- Jónapot. Nem tudom, miről van szó, adom a főszerkesztőt.
Idétlen csilingelő zene, mintha egy ovis mikulásbálon lennék.
- Jó napot kívánok, Gulisio Tímea vagyok. Elolvasták a novellámat?
- (Köszönés nélkül.) Keresse a főnököt.
Jó.
- Jó napot kívánok, Gulisio Tímea vagyok. Elolvasták a novellámat?
- El. Maga a Feri unokahúga?
- Nem.
- Akkor nem.
- Tessék?
- Nem olvastuk el. Összekevertem egy másik írásművel.
Nem hagyom magam olyan könnyen lerázni.
- Betegségügy a címe.
- Ööö, ííígen, megvaaan, rémlik. Nem szeretnénk közölni.
- És ha én lennék Feri valakije?
- Attól függ, kije.
- Ha a szeretője lennék, akit az unokahúgaként szokott bemutatni?
- Á, maga az! Így már mindjárt más. Maga az év felfedezettje! Kérhetek egy bankszámla-számot és egy lakcímet?
- Természetesen – felelem, és bediktálom.
- Csak egy apró módosítást végeztünk a novellán.
- Mit?
- Kicseréltünk egy szót: a „jobb”-ot „bal”-ra.
- Így is, hogy protekciós vagyok?
- Éppen ezért.