Tímea Gulisio
Idegen

Én csak úgy vagyok
A nők testével,
Meg a férfiakéval,
Mint az állatokkal, növényekkel.
Valami ős-iszony,
És valami ellenállhatatlan
Vonzalom ez.
De leginkább közöny.
Minden idegen.
Undorodom az élőlényektől
És nem ismerem magam.
Fogalmam sincs,
Milyen formájú a tűzfolt
A tarkómon.
Vagy hogy milyen fagyit
Szeretek jobban.
Csak hogy a csokitól hányingerem lesz.
Nem tudom, szeretlek-e.
Mert leginkább nem érzek semmit.
A hiányt érzem.
Hogy valaminek kéne lenni.
Nem kérdezem, másokban van-e,
Vagy csak elképzelik.
Számolom a szeplőid.
Három, kettő, egy,
Végem.
Tovább nem maradhatok
Közömbös.
Belém szeretkezted a napot,
A szelet.
Még mindig nem veled -
A nappal, a széllel kelek egybe.
(2021)