Idegen

Én csak úgy vagyok

A nők testével,

Meg a férfiakéval,

Mint az állatokkal, növényekkel.

Valami ős-iszony,

És valami ellenállhatatlan

Vonzalom ez.

De leginkább közöny.

Minden idegen.

Undorodom az élőlényektől

És nem ismerem magam.

Fogalmam sincs,

Milyen formájú a tűzfolt

A tarkómon.

Vagy hogy milyen fagyit

Szeretek jobban.

Csak hogy a csokitól hányingerem lesz.

Nem tudom, szeretlek-e.

Mert leginkább nem érzek semmit.

A hiányt érzem.

Hogy valaminek kéne lenni.

Nem kérdezem, másokban van-e,

Vagy csak elképzelik.

Számolom a szeplőid.

Három, kettő, egy,

Végem.

Tovább nem maradhatok

Közömbös.

Belém szeretkezted a napot,

A szelet.

Még mindig nem veled -

A nappal, a széllel kelek egybe.

(2021)