Négyen ülnek, egy padon.
A néhai Moszkva téren.
Nézik a szökőkutat.
Szagolják a Mekdonáldszot.
Várnak.
Biciklis srácok érkeznek,
Nájk hátizsákkal és Montenbájkkal.
Egyszerre indulnak meg a várakozók.
Mohón nyúlnak a szendvicsekért.
Ennyi maradt, osszák el.
És az együtt érző kérdések:
„Mi volt a bácsi, mielőtt hajléktalan lett?
Mennyi aprót dobnak a kalapjába?
Hol szokott fürdeni?
Kire fog szavazni? Aláírná ezt?”
A hasak tele, a pad üres.
Újabb várakozók jönnek.
És mint kopott kisvonat a papírsínen,
Lassan körbeérnek szabott pályájukon
A néhai emberek.
(2020)
Comments