Altató

Esténként nem vagy.

Helyeden gombóccá gyűlt takaró.

A lámpa égve marad.

Migréncsend.

Az egymásnak adott

Vizes palack kiroppanó magánya.

Egy kéz, mint felfújt gumikesztyű,

Mesebeli tehén tőgye.

Hisz magad is csak képzelted.

Nem is vagy te hazug,

Csak nincs valóságod.

Utoljára öt évesen, mikor.

Mással is megesett.

A gázkamrába sem egyedül mentek.

Ne félj, nem ismerlek,

Nem kell elhagynod.

Ne félj, csak a mosdóra megyek.

Ne félj Kicsikém, túl nagy vagy,

Hogy átérjelek.

(2021)