Search
  • Tímea Gulisio

A palacsinta

Updated: Apr 24, 2021


Sáralja, Király utca 19. „Újra nyitót a Kövidinka Vendéglű! Étel rendellés: kovid.inka19(kukac)freemail.hu” – Hirdeti a kézzel írott tábla.

Végre szívok egy kis vidéki levegőt, gondoltam, és beültem. Az még hagyján, hogy disznószag terjeng a faluban, a pesti ember ezért még fizetne is, pláne két hónap óljában punnyadás után.

A frissen szabadultak elfogultságával nézek végig a maszkos társaságon. Milyen kreatívak! Egy nagydarab fickó félrehúzza zsírfoltos maszkját, és egy harapásra betol egy fél csülköt. Egy rakott szoknyás nő kalotaszegi mintával hímzett maszkján lyukat vág épp. Egy szeplős, szalmakalapos kisfiú szívószállal issza a halászlét, a gyufatészta horgászcsaliként tekereg a szívszál végéből.

- Öntől lehet rendelni? – kérdezem a harcsabajszos pincért, aki (talán csak lekvárfoltos) henteskötényt visel.

- Tűllem.

- Rántott gombát kérek szépen.

- Csak rántott hús va’.

- Csirke?

- Disznó.

- Sajt esetleg?

- Sajttal tőtött tarja.

- Akkor egy olyat kérnék, vegyes salátával.

- Vegyes mivő?

- Salátával.

- Maga csak pesti lehöt. Rendes embör nem eszik ilyöt. -

Kicsi, gonosz szemeit összeszűkítve hátrébb lép. – És mink pestieköt nem szolgálunk ki!

- Tessék?

- Míg elkapunk maguktó valamit. Hát mír is ne, eztet is az úri nípek terjeszteník. Mint az áentíeszt. Nekünk jó vót a tíesz.

- És ha elvitelre kérem?

- Elvitelre ma csak palacsinta va’.

- Nem értem a logikát.

- Nem logika va’ itten, hanem törvíny. Pestiek nem gyühetnek be. Ís kész.

- De már bejöttem.

- Menjík ki. A kisablaknó adom a palacsintót.

- A fagylaltozónál?

- Ottan.

- És fagylalt van-e?

- Nincs.

- Miért?

- Mondom ín, hogy az áentíesz…

Kimegyek palacsintázni. Mögöttem a halászlés kisfiú és az anyja. A gyerek túrja az orrát.

- Ne piszkáld az orrod, az ott előttünk egy pesti.

Egy pillanatra arisztokratikusan érzem magam – Míg elkapsz valamit.

- Így néz ki egy pesti? Pont, mint mások?

- De csak úgy néz ki, ezt jól jegyezd meg fiam. Sose állj szóba pestiekkel.

- Ahogy a kedves bácsikkal sem?

- Úgy.

- Igen, Mama.

Fizetek. A palacsinta száraz volt, és mindent látott, a házi baracklekváron kívül. De legalább olcsó. Nem kérek visszajárót. A henteskötényes pincér véreshurka kezébe veszi az ötszázast, megcsókolja, és meg is köpködi.

0 views0 comments