Search
  • Tímea Gulisio

Nyár

Updated: Apr 24, 2021


Boldogok voltak. Mint az ifjú házasok. Müzli és Fagyi. Így hívták egymást.

Forró nyár volt, iskolaszünet. Mindketten suliba jártak. Most együtt élvezték az űrt két kényszerosztályozás között.


Müzlinél és Fagyinál tökéletesebb párost el sem lehet képzelni. Sosem veszekedtek. Sosem panaszkodtak amiatt, hogy sótlan a leves. Nem szóltak egymásra, hogy „Hé, fésülködj már meg!”, vagy, hogy „Rendezd párba a zoknijaid!” Egész nap sorozatokat néztek, popcornt, hamburgert, chipset, vödrös jégkrémet ettek. Hozzá boros kólát ittak.


- Te vagy a legszuperebb anyu! – ölelte át Müzli Fagyit.


- Te vagy a legédesebb gyerek! – puszilta homlokon Fagyi Müzlit.


- Én szerelmem!


- Énénszerelmem!


Majd órákig nem beszéltek. A szuszogásukból is értették egymást.


- Imádom az illatod – így Müzli.


- Imádom a hajad. Olyan, mint a kiskacsa tolla!


- Sose volt még kiskacsám.


- Veszek neked egyet.


- Nővérkém!


- Öcskös!


Ilyen meghitt gügyögésben teltek napjaik. Hamar eltelt a július. Augusztus elején van Müzli szülinapja. Fagyi a kedvencét sütötte: Gyümölcsös piskótatortát.


- Most kívánj valamit! – mondta Fagyi.


- Téged kívánlak! – fújta el a gyertyát Müzli.


Hosszan csókolóztak. Gyorsan, lihegve futott az augusztus. Kutyanyelve a szerelmesek ágyába lógott.


- Mikor fürdünk együtt? – kérdezte Müzli.


- Nem lehet – tiltakozott Fagyi.


- De megígérted!


- Hidd el, így a legjobb.


- Mikor megyünk a parkba sétálni? – erősködött Müzli.


- Majd. Talán. Egyszer – motyogta erőtlenül Fagyi.


Sokáig nem beszéltek ilyesmiről. Csak voltak. Édeni tökéletességben.

Egy nap valami megrázta a házat. A gipszangyalok csilingelve estek le a polcról.


- Mi ez? – bújt szorosabban kedveséhez Müzli.


- Égzengés. Ne is törődj vele – mondta egykedvűen Fagyi, majd lustán szájába lapátolt még egy adag tiramisut.


Az ósdi redőny nem bírta tovább. Az orkán hátára kapta és elvágtatott vele.

Fájt a szemük. Azt hitték, meghaltak, és most a túlvilágon vannak.

Pedig csak világos volt, napfény.


- Csókolom, nem látta Fagyit? – fordult Müzli a kövér öregasszonyhoz, akinek arcáról darabokban folyt a púder.


- Szevasz, öcskös. Hát nem etet anyád, olyan sovány vagy, mint egy diétás

Cerbona szelet! – fordult a gyerekhez.


Müzli felsikoltott. Fagyi karon ragadta, falhoz szorította, és megígértette vele, hogy a rendőröknek azt mondja, a szülei elől bújtatta.


- De hát nem is bántottak!


- Csönd legyen! – fogta be a gyerek száját a tanárnő – Ugye ötöst akarsz hazavinni matekból?


Bólintott.


- Akkor megegyeztünk, cukorfalatom.


Átölelte, ahogy régen. Olvadni kezdett. A gyerek elnyalta. A rendőr bácsiknak is ízlett.

(2018)

0 views0 comments