Tudod, én rosszul tájékozódom,
de hozzád elsőre odataláltam.
Nem csengettem be,
csak álltam,
ahogy alvót néznek az álmatlanok.
Kezem újszülött patkánymancs,
puhán, nedvesen remeg.
Felnézek az emeletre, ahol laksz.
Süket a harangtoronyra.
És belekapaszkodom utolsó emlékedbe -
szegény gyerek a rozsdás bicikli kormányába.
(2021)