Önkiszolgáló

Az egyik rántott gombát.

A másik töltött dagadót.

A Lehelen.

Kofák között.

Agglegények között.

Vasárnapi apukák között.

Papírtányéron, műanyagtálcán.

Az egyik tegnap is jó étvágyat kívánt.

A másik nem köszönte meg.

Csak rágott tovább egyenletesen,

Ahogy az idő őröl.

Azt hitte, visszavonja, amit.

Hogy mégis megmenti a férjétől,

Akivel csak a lakáshitel tartja össze.

Együtt élnek majd egy kis garzonban.

Újra fiatal lesz.

Vagy legalább ismét szeretkeznek

A raktárhelyiségben.

Unalmas vagy, mint egy tantermi délután,

Mondja az egyik.

Mégis itt ül vele.

Szép a szeme.

Nem vádol, csak néz.

Ezért tartanak az emberek kutyát.

Az étel olcsó és házias.

Egy kis só elkel.

Billeg az asztal, az egyik rugdossa.

A másik nem szól. Ezért sem.

Felállnak, az egyik fizet.

Esik.

Az egyik a másik fölé tartja ernyőjét.

Csak nehogy azt higgye, hogy.

Mert nem.

(2021)