Évszakváltás

Egy rövid novella a hamarosan elérhető kötetből:

Az úgy történt, hogy privatizálták az évszakokat. Majd a telet eladták az araboknak, nem is sajnáltuk, lőttek az olyan úri hóbortoknak, mint a síelés és a lovas szánkózás. Havat se ehetek már az ablakpárkányról, pedig olyan finom. De még mindig jobb, mint a nyártól megválni. Ám az sem váratott sokat magára. A napfényt eladták a finneknek. Legalább többet nem ég le a vállam. Pedig jó móka volt egy darabban letépkedni az elhalt bőrt. Na mindegy. Összességében nem lehet panasz a jelenlegi kormányra. Nem olyan, mint régen, mikor még négy évszak közül lehetett választani, de azért jobb, mint az egypártrendszer. Most két évszakra lehet szavazni: a tavaszra és az őszre. A tavasznak nagyobb a lakossági támogatottsága, az ősznek erősebb a lobbija. Kíváncsi vagyok, mi lesz a végeredmény. Ma egész nap ki se mozdulok, a fotelból nézem az élő közvetítést. Egyik percben esik, fúj, a másikban csiripelnek a madarak. Igaz, a nap nem süt, de attól még jó a kedvük, és hát meg lehet szokni. Én a tavasznak szurkolok. Le is adtam a voksomat a szavazófülkében a zöld levélre a barna ellenében. Pártnevek nincsenek, az emberek többsége analfabéta, de a színeket azért még felismerik. Pénz helyett faleveleket használnak. Összesítik a szavazatokat. Csalnak is, a csalást befoglalták az alkotmányba. Mindenkinek joga és kötelessége csalni. Év végén a boltokban beválthatók a csalás-kuponok. 50 ezer Ft fölötti vásárlásonként jár egy kupon. Minél többet fogyasztasz, annál többet csalhatsz. Az őszi fák könnyen hulló leveleikkel rendszerint lefizetik a boltosokat, így több millió csaláskupont zsebelve be. Kihirdetik, hogy az ősz nyert. Megint. Mandátum meghosszabbítva. De tudjátok mit? Jó ez így. Így mindig tele lesz az államkassza pénzzel. Már csak azt kéne elérni, hogy a munkabérek is növekedjenek. Hogy legyen elég levél segget törölni, ha már folyton fosatnak. Meg is lehet főzni, ha kreatív az ember. Még hogy a pénzt nem lehet megenni?! Az igazi magyar ember feltalálja magát – hirdetik. Ezt susogják a fák is. Mert utcai plakátokra már rég nem költenek. Minek is nézném a miniszterek páfránypofáját? Az elnök szimpatikus, mert a fején cinkék fészkelnek. Turulmadarat akart, de az túl nagy állat ahhoz, hogy az elnök miniatűr agyüregében elférjen. Hó eleje van, ideje elmennem fodrászhoz. Már akkorák az ágaim, hogy sértik a közszemérmet. Szúrom a hatalom szemét. Néha véletlenül ki is szúrom. Piros-fehér zöldre verem a hivatalnokokat. Ilyenkor a bőrükön egyszerre van tavasz, nyár, tél. Az ősz meg csak ül a trónján, és esővé sírja minden könnyét.

(Megjelent a Népszavában 2020-ban)