Tímea Gulisio
Éjféli mise
Updated: Apr 24, 2021

Mióta a sekrestyés németjuhásza molesztálta a csivavámat, nem járok templomba. És mióta nem járok, kifejezetten idegesítenek azok a nyanyák, akik igen. Messziről felismerem őket a szagukról és ájtatos ábrázatukról.
Azért a karácsonyi misére mégiscsak elmegyek, az új pap állítólag jóképű. Mióta az emberek fél arcát eltakarja a maszk, sokan tetszenek. Csak azt sajnálom, hogy így a szép rúzsos ajkam se látszik. Flörtölés tekintetében kizárólag a szememre hagyatkozhatok. Már tikkelek a sok kacsintgatástól.
Végre vége! A szenteltvíztartó előtt olyan sor áll, mintha valamit ingyen osztogatnának. Ki hinné, hogy ilyen kapós a poshadt víz? Az elmúlt öt percben belenyúlt egy herpeszes szájú, egy szemölcsös kezű és három tüsszögő ember is. Én biztos nem fogok. Csak kijutni innen! De nem engednek.
- Hát a kisasszony? – Mutat rám egy sovány hölgy sáskaláb-szerű karjával.
- Én nem…
- Na de ilyet! Minek jár az ilyen templomba? – vartyogja egy békafejű idős úr. Varangyszemei kidüllednek felháborodottságában.
- Ezek miatt tört ki a járvány! – kántálják kórusban. Vádló arcuk elnyúlik, lefolyik, mint Francis Bacon Pápája.
Forog a világ. Megreng a föld. A templom lerázza a szentek szobrait, a vízköpők megelevenednek.
- Egy kis adományt! – csörgeti kosarát a sekrestyés. A bibliai szörnyek erre szétverik az aranyoltárt, darabjait a sekrestyés testnyílásaiba tömik.
- Takarják el az arcukat! – szól rájuk a pap – és hozzájuk vág egy-egy maszkot.
A mosdóba menekülök, és tárcsázom a rendőrséget. Röviden vázolom a helyzetet.
- Rendbontásnak hangzik – mondja unottan a zsaru.
- De hiszen ez maga az apokalipszis! – kiabálom kétségbeesetten. Patás lábak rugdossák a vécé ajtaját.
- Ja, én meg a Kisjézus! – röhög.
- A járványügyi előírásokat betartják?
- Be.
- Hát akkor?
És a templomban mindenki egy csapásra megtanul imádkozni.
(2020)